Tanulmányait szülővárosában kezdte majd
Miskolcon, Késmárkon, Eperjesen és
Lőcsén
folytatta. 1845-ben, mérnöki diplomája megszerzése után telepedett le
Győrben. 1848 novemberében az 1. honvéd utászezred önkéntese
lett. Az egységet részben Moson megyeiekből állították ki. 1848 decemberében
hadnagy, 1849 márciusában főhadnagy lett. Június 22-én a katonai érdemjel 3.
osztályával tüntették ki visszamenőlegesen
Buda ostrománál
tanúsított bátor helytállásáért. Az augusztus 2-án vívott
debreceni szerencsétlen csatában, amelyet Nagysándor József tábornok
vívott a tízszeres orosz túlerővel szemben, katonáival együtt fogságba esett. Az
osztrák hadseregbe sorozták be büntetésül. 1853-tól dolgozott Moson vármegyében,
1855-től már itt is lakott, ahol a főhercegi uradalomban vállalt munkát. 1860-1861-ben
megyei főmérnök volt. Jelentős munkát vállalt a szegényellátás területén:
közreműködésével hozták létre
Mosonban 1879-ben a
„Erzsébet egylet”-et, amely a
mosoni iskola legszegényebb
tanulóit támogatta. Tagja volt a Moson megyei Honvédegyletnek, elnöke a Mosoni
Társas Körnek, ahol együtt zenélt az ifjú
Flesch
Károllyal. Érdemei elismerésül 1891-ben a király koronás arany
érdemkeresztet adományozott neki.
Mosonban népszerű és
megbecsült ember volt.
