Édesapja,
Szigeti Gábor gazdász volt, dzsentri családból származó édesanyja,
Gyöngyösi Ilona öt gyermeket szült és nevelt.
Első felesége
Peer Erzsébet (gyermekük:
Adrienn), második felesége
Katona Gabriella (gyermekeik:
Gábor,
Péter,
Judit).
Iskoláinak elvégzése után Szigeti Gábor amatőr, később hivatásos táncművész, tagja volt a Duna és a Honvéd Művészegyüttesnek.
Néptánc pedagógusi bizonyítványát 1955-ben szerezte.
Az 1960-as évek elején középfokú könyvtárosi végzettséget, 1969-ben az Állami Balett Intézetben klasszikus balett és társastánc szakágban pedagógus oklevelet szerzett.
Ösztöndíjasként egy-egy évet töltött a Német Demokratikus Köztársaságban és a Szovjetunióban. Kötelező sorkatonai szolgálatának letöltésére került
Mosonmagyaróvárra 1957-ben.
1958 majálisán mutatkozott be szólótáncával a város lakóinak. Leszerelése után a város vezetői arra kérték, hogy szervezze meg a település művészegyüttesének tánckarát, amelynek zenekarát és kórusát akkor
Németh Gusztáv zeneiskola igazgató illetve
Halmos László zeneszerző vezette.
1961-től a tánckar Lajta Néptáncegyüttes néven önálló esteken is szerepelt. Szigeti Gábor eleinte a közigazgatásban dolgozott, 1959-től 1964-ig a Mosonmagyaróvári Járási Könyvtár módszertani könyvtárosa volt.
Közben a város gimnazistáiból szervezett táncegyüttes sikeres szereplője volt a megyei Kisfaludy Napoknak, országos fesztiváloknak (
Keszthely,
Balatonfüred) és helyi irodalmi-zenés –táncos rendezvényeknek.
Könyvtári évei után Szigeti Gábor a mosonmagyaróvári járás népművelési felügyelője, aktív résztvevője, szervezője és előkészítője népművészeti kiállításoknak és vásároknak, hangversenyeknek a lébényi műemlék templomban és a Szigetközi Napok évenkénti rendezvény-sorozatnak.
Egy évig vezette a
Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola táncegyüttesét. A főiskolán több társával irodalmi színpadot szervezett, s kialakították az ország egyik első pinceszínházát.
Műsoraikkal
Sopronban,
Budapesten,
Pécsett és másutt mutatkoztak be. Szigeti Gábor a hetvenes évek elején szociológiai csoportot vezetett az Országos Diák Honismereti táborban
Mosonmagyaróvárott.
Az 1960-as évek végén s a hetvenes évek első felében a Mosonmagyaróvári Városi-Járási Művelődési Központ igazgatójaként hangversenyeket, önálló művész esteket, klubokat és képzőművészeti kiállításokat szervezett.
Tevékenysége, a város közéletét bíráló kritikus megjegyzései miatt eltávolították az intézmény éléről, s 17 évig
Mosonszentmiklóson (
Lébénymiklóson) az ottani művelődési ház igazgatója lett.
Kapcsolata ekkor sem szakadt meg a várossal, s 1996. évi nyugdíjba vonulása után több iskolában és művelődési intézményben és a környező településeken vezetett társastánc, néptánc, színpadi tánc és mozgáskoordinációs foglalkozásokat.
Élete utolsó néhány évében a mosonmagyaróvári Lajtha László Vegyeskarban és a Lipóti Vegyeskarban énekelt, az évfordulós műsor programját ő tervezte.
Munkájáért 2004-ben Mosonmagyaróvár város Kultúrájáért díjat kapott. Temetése 2009. július 6-án volt a
magyaróvári temetőben.
2010. március 26-án tiszteletére
Mosonban a Fehér Ló Közösségi Házban emléktáblát helyeztek el.