Lexikon szócikk

Timaffy László (Timaffy László 1916-2002)
Mosonszentandrás 1916. április 16. - Győr 2002. december 4.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*A Szigetköz vízrajza. Magyaróvár, 1939.
*Szigetközi krónika. Mosonmagyaróvár, 1975.
*Szigetköz. Bp., 1980.
*A Rábaköz és a Hanság. Győr, 1991.
*Táltosok, tudósok, boszorkányok. Kisalföldi népmondáink. Győr, 1992.
*Tündérvilág: Szigetköz-Rábaköz népdalai, balladái, meséi, legendái Timaffy László összekötő szövegével (CD). Győr, 2002.
*Szigetközi krónika. Győr, 2016.
Szülei: Ifj. Timaffy Endre cikolaszigeti tanító, Hrdina Irén. A magyaróvári piarista gimnáziumban érettségizett 1934-ben. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, ahol 1939-ben földrajz-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Tanárai voltak többek között: Cholnoky Jenő, Teleki Pál, Győrffy István. 1939-1940-ben az egyetemen kapott tanársegédi állást, doktori értekezésének témája a Szigetköz vízrajza volt. Ezután Pápán volt óraadó tanár, 1943-tól a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskola docense agrárföldrajz és agropedagógia tantárgyakból. Alapítója és igazgatója volt az Óvári Széchenyi Népfőiskolának (1944-), amelyet 1949-ben fel kellett oszlatnia. Ez évben állásából elbocsátották, ezután Cikolaszigeten volt falusi kántor, favágó és segédmunkás, később Győrben bolti eladó (1951-1955) és a győrszigeti templom kántora. Az 1956-os forradalom után 18 hónap szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után zeneiskolában lett furulyatanár (1959-1964), 1965-től a Győri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanára. Életét a megye néprajza kutatásának szentelte. Huszonegy önálló könyve és mintegy 300 tanulmánya jelent meg, ez utóbbiak a győri Xántus János Múzeum évkönyvében (Arrabona), az „Ethnographiá”-ban és más periodikákban. Nevezték a Szigetköz krónikásának, tudós aranyásznak és az ezer sziget doktorának. Szűkebb szakterülete a néphit, népi gazdálkodás, állattartás és közlekedés témaköre volt. Honismereti táborokat és kórust vezetett, több száz előadást tartott Győr-Moson-Sopron megye és a Csallóköz településein. 1945. május-szeptember között a „Szabad Mosonvármegye” című hetilapot szerkesztette, 1978 és 1987 között a „Honismeret” című folyóirat szerkesztő bizottságának tagja volt. Elnöke volt a Győri Akadémiai Klubnak és a Domus Hungarica Egyesületnek, tiszteletbeli elnöke a Szülőföldünk Honismereti Egyesületnek, a Pro Urbe Egyesületnek és a Győri Apor Vilmos Népfőiskolának. Főbb kitüntetései: Sebestyén Gyula emlékérem (1965), Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztje (1992), Pro Urbe Győr (1993), Életfa Díj (1996), Magyar Örökség Díj (2001), Győr-Moson-Sopron Megye Kék Szalag Cím (2001), Szent László-érem (2002). Győrött a Szentlélek templomban nyugszik.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Győri életrajzi lexikon Győr, 2003. p. 336-337.
  • Halász Péter: Timaffy László szellemi hagyatéka
    Honismeret Budapest, 1973- 31. évf. 2003. 1. sz. p. 111-113.
  • Perger Gyula: Timaffy László: 1916-2002.
    Műhely Győr, 1978- 26. évf. 2003. 1. sz. p. 61-62.
  • Karácsony István: Dr. Timaffy László
    Sok fény maradt utánuk: Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében 1. Szerk. Kallós Károlyné, Gönczöl Lászlóné Győr, 2009. p. 195-203.
  • Peger Gyula: "Amire küldetésem volt, azt becsülettel igyekeztem teljesíteni": Perger Gyula beszélget Timaffy Lászlóval
    Timaffy László: Szigetközi krónika Győr, 2016. p. 183-197
  • Tuba László: Kisalföldünk közös kincse: Timaffy László szellemi hagyatéka
    Szél-járás Feketeerdő, 2008- 9. évf. 2016. 2. sz. p. 22-29.
A szócikk szerzője:Tuba László