Tóth István géplakatos és
Reisinger Krisztina mosoni szülők kisebbik gyermeke, akit már korán megfertőzött az ötvenes évek mosoni sikersportja, a kerékpárversenyzés.
Maga is versenyző lett a Mosoni Vasasban.
Az állami népiskola nyolc osztálya után vasesztergályos tanuló lett, amely szakmában 1954-ben szerzett bizonyítványt.
Húsz évvel később KISZ vezetőként beiratkozott a
hegyeshalmi gimnázium esti tagozatára. Munkahelyének megtartása érdekében 1991-ben letette az általános targoncavezető vizsgát is.
1976-ban a Testnevelés és Sport kiváló dolgozója kitüntető címet kapott, 1980-ban pedig letette a kerékpáros sportedzői vizsgát, az oklevél birtokában
Gábriel Károly Róbert
mellett a
mosonmagyaróvári kerékpáros versenysport másodedzője lett.
1979-ben kettejük vezetésével indult a szakosztályi munka a Mosonmagyaróvári Sportiskolában, az ifjú versenyzők kezük alatt az évek során sikert-sikerre halmoztak.
Gábriel Károly Róbert korai halála miatt Tóth István szó szerint egymaga vitte a vállán az egykor híres városi kerékpársport örökségét tovább vivő ifjúsági egyesületet.
Szinte egész életében, 1950 óta valóságos megszállottja volt ennek a sportágnak.
A gyerekkorból származó „Szenyor” ragadványnév fogalommá vált nemcsak a kerékpársportban, hanem a gyermek- és ifjúsági mozgalomban is.
Elmaradhatatlan, tevékeny szervezője, segítője volt az egész megye kulturális és sporteseményeinek.
1961-ben kötött házasságot
Bogár Rózsával, házasságukból két fiúgyermek született, akik ugyancsak elkötelezett kerékpárosok lettek.
Az ifjabb
István versenyzői sikereit országos és nemzetközi eredmények, válogatottság jelzik.