Szülei
Unger János és
Gratzol Anna voltak.
Horváth Béla gazdatiszt, uradalmi főintézővel kötött házasságot, akinek korai halála után az Arad megyei
Sikulára helyezték román nyelvű iskolába.
Már ekkor sok elismerést és hálát kapott a magyarságát hangsúlyozó és a jótékonykodást előtérbe helyező tevékenységéért.
Trianon után menekülnie kellett a román hatóságok elől, iskolájának magyar nemzeti zászlóját testére csavarva lopta haza.
Szülővárosában még 1919-ben kinevezték az állami népiskola tanítójává. Minden szabad idejét a jótékonyságnak szentelte, tagja és egyik vezetője volt a Szociális Missziótársulatnak.
1925. január 1-jével vonult nyugalomba, ettől kezdve minden percét önként vállalt karitatív munkával töltötte.
Ezt a tevékenységet 1932-ban a népjóléti miniszter díszoklevéllel jutalmazta, amelyet a város vezetése a Magyaróvári Kaszinóban ünnepség keretében nyújtott át neki.
Magyaróvár „Irma nénijé”-nek neve összenőtt a város jótékonysági mozgalmával.
