Id. Vas Károly mikrobiológus fia. 1941-ben a
budapesti műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett.
1944-ig ugyanitt tanársegédként dolgozott, s 1944-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. Ez évben kinevezték az Országos Magyar Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézetbe,
de a II. világháborúban való katonáskodása és az orosz hadifogság után csak 1946-ban foglalhatta el állását.
Ezután féléves állami tanulmányúton vett részt Angliában és az USA-ban, amelyen konzervipari és élelmiszer-mikrobiológiai ismereteit bővíthette (gyorsfagyasztás, konzervipari technológia).
1948-tól az Országos Magyar Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézetnél és jogutódjánál a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutató Intézetben volt mikrobiológiai osztályvezető.
1959-ben a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára nevezték ki tanárnak.
1967-től a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézet igazgatója. 1952-ben a kémiai tudományok kandidátusa, 1956-ban a kémiai tudományok doktora címet nyerte el, 1964-től az MTA levelező tagja.
1956-ban ismét angliai tanulmányútra ment. Részt vett a
Stockholmban és
Varsóban rendezett nemzetközi kongresszuson,
1964-től két évi megszakítással 1978-ig a
bécsi Nemzetközi Atomenergia Ügynökség élelmiszer-tartósítási osztályvezetőjeként dolgozott.
Fő kutatási területe az élelmiszerek tartósítása, az élelmiszerek romlásához vezető enzimatikus és mikrobiológiai folyamatok vizsgálata volt.
Magyarországon az elsők között alkalmazta a biometriát és a sugárzásos tartósítási eljárásokat.
Több tudományos szervezetben viselt tisztségeket. Megalapítója és főszerkesztője volt az
„Acta Alimentáriá”-nak, amely a hazai élelmiszer-kutatási eredményeket ismertette külföldön.
Kitüntetései: Sigmond Elek emlékérem (1962), Szocialista Munkáért érdemérem (1963), 1979-ben a kertészeti egyetem díszdoktorának választotta.
