Régi
magyaróvári kisiparos családból származott. Iskoláit minden szinten szülővárosában,
Magyaróváron végezte.
1921-ben kapott oklevelet a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Ezután Jankovics-Bésán Endre uradalmába került. 1924-ben az Egri Főkáptalan
Polgár székhelyű uradalmában volt gyakornok.
1926-ban a főkáptalan bödönháti (
Újszentmargita) gazdaságának kísérleti telepére osztották be. Itt ismerkedett meg
Fleischmann Rudolf növénynemesítővel, aki az itteni szikeseken dolgozott.
A sziktűrő növényfajták kikísérletezését együtt végezték. 1928-ban a
tilaji (
Szentistván) és környéki gazdaságokba helyezték át.
1932-ben került vissza a bödönháti 3200 katasztrális holdas uradalomba, ahol vámőrlő malmot, vetőmagtisztító üzemet és sertéshizlaldát létesített.
1945-ben részt vett a földosztás technikai kivitelezésében. Létrehozta a bödönháti növénynemesítő telepet, amelynek 1947-ben történt felszámolása után 1949-ben
Karcagra költözött.
Itt jött létre a Karcagi Kísérleti Gazdaság. 1955-ben a Nagykunságban újabb területeket voltak be a növénytermelési, nemesítési, öntözési, üzemszervezési, gépesítési kísérletekbe.
Takarmányrépa kísérleteiért már 1942-ben állami elismerésben részesült.
Bödönháton szegletes ledneket is nemesített, amely azután
Karcaghoz kötődött.
Karcagon búzát nemesített amely homokos és szikes talajokon is jól termett. Kitűnő télálló őszi búzát (Karcagi 522) kísérletezett ki, amely az intenzív búzák termeléséig elterjedt lett.
Számottevő eredményeket ért el a fűfélék nemesítésével is (csenkesz, perje), amelyek sziktűrőké váltak.
Kutatásai nyomán mesterséges legelőket hoztak létre a Nagyalföldön. 1958-1960-ban mezőgazdasági főiskolai oktató volt
Debrecenben.
Elismerésül 1952-ben Magyar Népköztársaság Érdemérem ezüst fokozatát, 1960-ban a Szocialista Munkáért Érdemérmet, 1968-ban a Munka Érdemérem bronz fokozatát kapta.
1971-ben
Mosonmagyaróváron még átvehette az aranydiplomáját.