Lexikon szócikk

Vezekényi Ernő
Magyaróvár 1900. július 30. - Kecskemét 1973. július 12.
Foglakozása(i):
A személynév névalakjai:
Műve(i):
*Gazdálkodás szikeseinken (Szerk.). Bp., 1959.
Régi magyaróvári kisiparos családból származott. Iskoláit minden szinten szülővárosában, Magyaróváron végezte. 1921-ben kapott oklevelet a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Ezután Jankovics-Bésán Endre uradalmába került. 1924-ben az Egri Főkáptalan Polgár székhelyű uradalmában volt gyakornok. 1926-ban a főkáptalan bödönháti (Újszentmargita) gazdaságának kísérleti telepére osztották be. Itt ismerkedett meg Fleischmann Rudolf növénynemesítővel, aki az itteni szikeseken dolgozott. A sziktűrő növényfajták kikísérletezését együtt végezték. 1928-ban a tilaji (Szentistván) és környéki gazdaságokba helyezték át. 1932-ben került vissza a bödönháti 3200 katasztrális holdas uradalomba, ahol vámőrlő malmot, vetőmagtisztító üzemet és sertéshizlaldát létesített. 1945-ben részt vett a földosztás technikai kivitelezésében. Létrehozta a bödönháti növénynemesítő telepet, amelynek 1947-ben történt felszámolása után 1949-ben Karcagra költözött. Itt jött létre a Karcagi Kísérleti Gazdaság. 1955-ben a Nagykunságban újabb területeket voltak be a növénytermelési, nemesítési, öntözési, üzemszervezési, gépesítési kísérletekbe. Takarmányrépa kísérleteiért már 1942-ben állami elismerésben részesült. Bödönháton szegletes ledneket is nemesített, amely azután Karcaghoz kötődött. Karcagon búzát nemesített amely homokos és szikes talajokon is jól termett. Kitűnő télálló őszi búzát (Karcagi 522) kísérletezett ki, amely az intenzív búzák termeléséig elterjedt lett. Számottevő eredményeket ért el a fűfélék nemesítésével is (csenkesz, perje), amelyek sziktűrőké váltak. Kutatásai nyomán mesterséges legelőket hoztak létre a Nagyalföldön. 1958-1960-ban mezőgazdasági főiskolai oktató volt Debrecenben. Elismerésül 1952-ben Magyar Népköztársaság Érdemérem ezüst fokozatát, 1960-ban a Szocialista Munkáért Érdemérmet, 1968-ban a Munka Érdemérem bronz fokozatát kapta. 1971-ben Mosonmagyaróváron még átvehette az aranydiplomáját.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Magyar agrártörténeti életrajzok. Szerk. Für Lajos, Pintér János Bp., 1987-1989. 3. p. 574-577.
A szócikk szerzője:Enzsöl Imre