Lexikon szócikk

Wachtler István
(Moson) Szent-János 1883 - Mosonmagyaróvár 1952. augusztus 16.
Foglakozása(i):
Műve(i):
*Egy kis magyar sziget. = Mosonvármegye emlékkönyve. Szerk. Ruff Andor. Mosonmagyaróvár, 1929. p. 96-97.
*Wachtler István: Cikkgyűjtemény a „Mosonvármegye” c. újságból 1920-1946. Összeállította Thullner István. Mosonmagyaróvár, 1992.
Jómódú gazdálkodó szülei, Wachtler Mátyás és Hutflesz Katalin papnak szánták, be is íratták a győri szemináriumba, orgánuma azonban alkalmatlanná tette a kántori hivatásra. Magyaróváron végezte a középiskolát, a jegyzőtanfolyam elvégzése után 1910-ben aljegyző Mosonszentjánoson, 1911-ben jegyző Pusztasomorján. A hivatali munka jó lehetőséget nyújtott szervező képességének kibontakoztatására. A lakosság és hivatali felettesei az ő érdemének tartották a szegény Pusztasomorja helyzetének gyors és szembeszökő javulását. 1920 szeptembertől főjegyző Mosonszolnokon. 1922 márciusában államellenes izgatás hamis vádjával letartóztatták és elbocsátották. Októberben felmentették és rehabilitálták. Az 1926-os nemzetgyűlési képviselőválasztáson ellenfele Erényi Károly mosonszolnoki esperes volt, akivel szemben pártonkívüli programmal indult és nagy fölénnyel nyert. 1908 óta írta cikkeit a „Magyaróvári Hírlap”-ba, majd annak utódlapjába, a „Mosonvármegyé”-be. Választókerületének ügyeiben, eseményeiben szerepet vállalt, így bábáskodott a mosonszentjánosi első világháborús hadiemlék ügyében is. A következő, 1931. évi választáson anyagi okok (és párttámogatottság hiánya miatt) miatt nem indult. A családi hagyomány szerint a képviselő egyetlen ülésnapot sem hagyott ki, minden nap gyalog ment ki a néhány kilométerre eső vasútállomásra. Jó íráskészségével szemben nem volt jó szónok, a Tisztelt Ház jegyzőkönyvei egyetlen felszólalását nem rögzítették. Különféle (közlekedési, számvizsgáló és társadalompolitikai) bizottságok tagjaként sikeresen intézte a Ház és a választók megbízatásait. 1941-ben a belügyminisztérium kérésére elvállalta a visszatért Bácska egyik kis községének, Vajszkának magyar közigazgatásra való visszavezetését. Utolsó politikai szereplése a németek kitelepítése (1946) idején volt. Beszédekben és újságcikkekben állt ki a heidebauer németség elűzetése ellen, gyakorlatilag egyetlen védelmezője volt német származású testvéreinek. Egy ilyen indíttatású cikkéért az akkor már hatvan év feletti embert a győri gyűjtőfogházba vitték. Szerkesztőségi forrás szerint több mint 3000 írása jelent meg különböző lapokban. A Mosonvármegye emlékkönyvébe írt rövid tanulmányában valóságos emlékművet állított szeretett Pusztasomorjájának. 1912-ben vette feleségül a mosonszentjánosi özvegy Prickler Pálné földbirtokos Anna nevű lányát. Gyermekeik, Ilona a neves miklóshalmi Dörner, Valéria pedig az ismert mosoni Szauer családba házasodtak. Sírja a mosoni temetőben található
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Thullner István: Jánossomorja: Kismonográfia és településtörténeti olvasókönyv Jánossomorja, 2004. p. 175-177.
  • Magyar országygűlési almanach: 1927-1932. Szerk. Kun Andor, Lengyel László, Vidor Gyula Bp., 1932. 309. p.
  • Wachtler István: Cikkgyűjtemény a „Mosonvármegye” c. újságból 1920-1946. Összeállította Thullner István Mosonmagyaróvár, 1992. oldalszám nélkül
A szócikk szerzője:Thullner István