Középiskolai tanulmányait a
soproni főreáliskolában végezte.
A
budapesti Műegyetemen vegyészi majd a
Magyaróvári Gazdasági Akadémián gazdász oklevelet szerzett.
1885-ben került a
Magyaróvári Gazdasági Akadémia vegyészeti tanszékére tanársegédnek és ezzel egyidejűleg a vegykísérleti állomás munkatársa is lett.
1888-ban
Debrecenbe, 1890-ben
Keszthelyre, 1891-ben
Kassára helyezték át.
1892-től gazdasági tanintézeti rendes tanár, majd a
Kassai Gazdasági Akadémia igazgatója lett. Az első világháború háború alatt vezette az akadémia
épületében berendezett hadikórházat. 1920-ban a cseh megszállás következtében
Magyaróvárra helyeztette át magát.
1922-ben vonult nyugdíjba, de előadóként tovább oktatta a mezőgazdasági kémiát.
Fő kutatási területe a szeszgyártás volt. A szeszgyártás egyes fázisaiban olyan eljárásokat vezetett be, amelyek a szeszgyárak fejlődésére nagy hatással voltak.
Részletesen foglalkozott a sör és malátakészítéssel, a keményítő és cukortartalmú nyersanyagok feldolgozásával.
Kassán szeszkísérleti állomást létesített, amelynek feladata a szeszgyárak szakmai segítése és a szeszfőző tanfolyamok szervezése volt.
Több könyvet írt, tanulmányai, szakcikkei a
„Köztelek”-ben és a
„Magyar Szesztermelő”-ben jelentek meg.
Az első világháború alatti helytállásáért megkapta a Ferenc József rend tiszti keresztjét és kétszer a „Signum Laudis” kitüntetést.
Sírja a
magyaróvári temetőben található.