Lexikon szócikk

Zemplenszky Gyula, ifj.
Budapest 1954. augusztus 5. - Mosonmagyaróvár 2011. március 5.
Foglakozása(i):
Szülei: Zemplenszky Gyula cserépkályha készítő, Viglási Erzsébet háztartásbeli. Apai felmenői generációkon keresztül foglalkoztak fazekassággal, korábban a Baranya megye Kisvaszaron, 1900-tól pedig Magyaróváron. Ifj. Zemplenszky Gyula apjától tanulta a kályhás mesterséget, a szakmunkás bizonyítványt 1971-ben kapta meg a mosonmagyaróvári 402. számú Hunyadi Mátyás Szakmunkásképző Intézetben. 1971-től a Kossuth Lajos Gimnázium tanulója volt, 1975-ben érettségizett. 1980-ban kötött házasságot Rujder Évával, akivel gyermekeik születése (Nóra, 1981; Márton, 1982) után munkatársak is voltak. Tanulóévei alatt Csornán, a döri hagyományok alapján dolgozó Völcsei Józsefnél a fazekassággal is megismerkedett, a családi fazekas hagyomány újraélesztéséhez mégis akkor érzett komoly indíttatást, amikor 1978-ban Sümegen találkozott Patonai Ferenccel. Ekkor tette le a kisipari mestervizsgát cserépkályha készítésből. Az 1970-es évektől apa és fia közösen vezette a Zemplenszky műhelyt, de a közös tevékenységnek az apa halála 1987-ben véget vetett. Ekkortól az ifj. Zemplenszky Gyula irányította a munkákat, s családi összefogással dolgoztak feleségével és gyermekeivel. 1995 és 1998 között a győri Kovács Margit Általános Művelődési Központ és Kézműves Szakmunkásképzőben volt szakoktató, s több tanítványt készített fel iskolán kívül is. Műhelyében az 1970-es évek végétől a tudatos népművészeti értékteremtés jegyében folyt a munka. Végigjárta a Dunántúl híres fazekas műhelyeit (Dör, Tata, Csákvár, Tüskevár stb.), tudatosan kereste a forrást, amelyből kialakíthatja egyéni stílusát, s végül megállapodott a hozzá legközelebb álló Kisalföld népművészete mellett, amelyből a legtöbb ihletet merítette munkájához. A Zemplenszky dinasztia mosonmagyaróvári működésének 100 éves jubileuma alkalmából 2000-ben díszoklevéllel és Mosonmagyaróvárért emlékéremmel ismerte el a város a család négy nemzedékének a családi ipar művészi szintre emelését és a környék kézművességében betöltött szerepét. Ifj. Zemplenszky Gyula eredményesen szerepelt országos és helyi kiállításokon, pályázatokon, állandó résztvevője volt a megye népművészetét átfogó tárlatoknak, munkái eljutottak Venezuelába, Ausztráliába, Dániába és II. János Pál pápához is. 1984-ben elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere, 1986-ban a Kiváló Kisiparos, 1991-ben pedig a Népi Iparművész címet. 1992-ben az Országos Népművészeti Kiállításon Gránátalma díjat kapott, 1998-ban a Győri Vásáron elnyerte a Kézműves Kamara díját. 2010-ben Ezüstkoszorús Mester címmel jutalmazták a fiatal tehetségek segítéséért. 2011. január 21-én a tiszta forrásból táplálkozó népművészet méltó örököseként, e hagyomány őrzőjeként és továbbadójaként, magas színvonalú alkotó munkájáért a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért Díj Kulturális Tagozatának kitüntetését kapta. A magyaróvári temetőben családi sírboltban nyugszik.
A szócikkhez használt forrás(ok):
  • Városi Ágnes: A Zemplenszky fazekas-kályhás család Magyaróváron
    Arrabona Győr, 1959- 42. évf. 2004. 2. sz. 2004. p. 119-129.
  • Who is Who Magyarországon 2005 Zug, 2005. 2079. p.
  • A Mosonmagyaróvár és Vidéke Ipartestület 100 éves története 1908-2008. Mosonmagyaróvár, 2008. p. 417-419.
  • Kisalföld Győr, 1956- 2011. 01. 22. 4. p.
  • Kisalföld Győr, 1956- 2011. 03. 17. 21. p.
  • Mosonvármegye: Mosonmagyaróvár és Környékének Lapja Mosonmagyaróvár, 1997- 14. évf. 2011. 5. sz. 5. p.
  • Mosonmagyaróvári civil szemle Mosonmagyaróvár, 2005- 7. évf. 2011. 3. sz. p. 3-4.
A szócikk szerzője:Tuba László