Édesapja,
Anton Seipelt Rajkán volt jegyző és iskolamester.
Kilenc éves volt, amikor édesapja meghalt,
Pozsonyba került nagybátyjához, ahol elvégezte középfokú tanulmányait. Zenei tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott.
A középiskola elvégzése után nagybátyja közreműködésével
Triesztbe került, ahol három éven át egy kereskedőházban dolgozott, szabadidejében pedig az ottani színház
operaelőadásait látogatta. Triesztből hazatérve
Bécsbe került, itt
Ignaz von Seyfried karmester és zeneszerző
közbenjárására a
bécsi színház kórusába került.
Énektudását
Antonio Salierinél fejlesztette tovább. Operaénekesi pályáját
Lembergben kezdte, majd
Temesváron,
Linzben,
Pesten,
Kassán,
Nagyszebenben,
Bártfán folytatta. A galíciai
Brodyban négy éven át igazgatta az ottani társulatot. 1818-ban
került vissza
Bécsbe, ahol több színházban is játszott.
Az operák mellett zeneművek kórusrészeiben is sikerrel lépett fel. 1824-ben
Beethoven IX. szimfóniájának ősbemutatóján -
a zeneszerző felkérésére - ő volt az előadás egyik szólistája. Az énekelés mellett zeneműveket is szerzett és haláláig karnagyként is tevékenykedett. 1829-ban, a jótékonysági
rendezvényeken való közreműködéséért Bécs díszpolgára címmel tüntették ki.
