Magyar származású, elnémetesedett, régi, hitbuzgó evangélikus család sarja volt.
Apja
Czéh András tengerész, majd gabonakereskedő
volt. Felesége
Krahl Anna szintén nyomdász családból
került ki. 1846-ra 8 gyermekük élte meg a felnőtt kort, közülük
Lajos vitte tovább a nyomdát 1911-ig. Ifjabb
Sándor fiúk
Győrben
nyitott nyomdát.
Czéh Sándor a mesterséget
Pozsonyban, Győrben, Veszprémben és
Székesfehérváron tanulta. 1835. december 2-án királyi privilégiumot
kapott Moson megyében nyomda nyitására.
Magyaróvári
nyomdája a megye első ilyen vállalkozása volt. A szerény nyomda rövidesen
könyvkereskedéssel és kölcsönkönyvtárral is kiegészült (1841). A helyi nyomtatványok
mellett
Pozsonyból is szerzett munkákat. Itt nyomták
1848-ban az első Moson megyében megjelent újságot, a
„Der Emancipirte Satanas”-t (Az
egyenlősített/megszabadított sátán). Könyvek, kalendáriumok, iskolai nyomtatványok,
ponyvamesék, históriák stb. kerültek ki az egyre fejlődő nyomdászatból. A
szabadságharc korában már három fa és egy Stanhope-féle vassajtója volt. A
nemzetőrség tagja volt, de nem vett részt a harcokban. 1861-ben városi tanácsossá
választották. Rövid ideig a polgármesteri tisztet is betöltötte. 1875-ben ünnepelte
50 éves nyomdász jubileumát. Haláláig megmaradt megyebeli monopóliuma és bővülő
vállalata. Az írott kultúra terjesztésében helyi és regionális szinten is komoly
szerepe volt. Kapcsolatot tartott fenn pl.
Ipolyi
Arnolddal, akitől nyomtatást is vállalt. Halálának helyén temették el
Zala megyében. Könyveit és nyomtatványait, valamint a család személyes tárgyaiból
néhányat a helyi közgyűjtemények őriznek. 1992 óta a Magyar utca elején emléktáblája
van az első
magyaróvári nyomdásznak és alkotásainak:
a nyomdának és kölcsönkönyvtárnak.