Régi
győri patrícius család sarja volt. 1871 és 1873
között járt a
Magyaróvári Gazdasági Tanintézetbe.
Előzőleg reáliskolai tanulmányait
Győrött és
Pozsonyban végezte. Okleveles gazdaként
Hallében és
Lipcsében tanult. 23 évesen
lett a gazdasági akadémia tanársegéde
Magyaróváron.
Három év után már rendes tanárrá nevezték ki, és megbízták a kísérleti telep
vezetésével. 1884-től a növénytermesztési tanszék professzora. Az úgynevezett óvári
„nagy tanári kar” tagja. 1891-ben megjelentette a
Mezőgazdasági szakoktatásunk
reformja című könyvét. Számtalan publikációja van a növénytermelés, a takarmányozás
és főleg a műtrágyázás témakörében. 1891-ben az ő vezetésével hozták létre az
Országos Növénytermelési Kísérleti Állomást
Lucsonyban.
1904-ben vonult nyugalomba mint akadémiai tanár, de haláláig a posztján dolgozott. A
következő generáció számos tagja köszönheti neki tudását. Kísérleti állomásán
bemutatta a növénynemesítő kutatás minden fázisát és nemzetközi eredményeket ért el.
Saját kutatásai mellett uradalmakban is kísérletezett, és vállalt külső
megbízatásokat is. Különösen a német nyelvterületen vált ismertté munkássága. A
búzától a dohányig mindennel foglalkozott. A
„Mezőgazdasági Szemle” című neves
szaklap társalapítója
Kosutány Tamással (1884). Az
akkori magyar szaklapokban rendszeres szakíró volt. Hatalmas energiával harcolt a
műtrágyázás elterjesztéséért. Korszerű, nagy hatósugarú kutatási tevékenysége
maradandó nyomot hagyott a magyar mezőgazdaságon. A Földművelési Minisztériumnál és
Magyaróvárott egyaránt szobrot állítottak neki.
A
magyaróvári vár udvarán reliefje is van.
Horvay János Cserháti szobra, amelyet az akadémia
udvarán helyeztek el, az első olyan szobor, amit itteni tanár kapott. A helyi
egyetem kollégiuma és utca viseli nevét a városban.
Nagykanizsán és az országban másutt is mezőgazdasági szakközépiskolákat
neveztek el róla. Sírja a
magyaróvári temetőben található.